Most kezdődik, aminek kell
hogy történjen,
hagyom széttárt kezekkel
és kövesedett szívvel, a sziklákat,
amik bennem leragadtak
és lenyomatot hagytak
azonnal meghaljanak, hiába hogy
mindennek ellent mondtak,
mert most mennybe robbantak,
porrá hullottak.

Tudom már elkezdődött
ami csak jött, a pillanat,
amiről álmodik a gondolat,
ami éleszt sárgább sugarat,
az ég kékjébe finoman beleharap,
szelek szárnyára angyalokat rak,
ahonnan lefelé a vonalak határtalan
terjedelemben pompázva
festenek szivárványokat.

Pedig nincs dörgés
és viharok sem látszanak.
Csak a pára, amit ajkam
a mába lehel, izzaszt jeget
ami szívsarkomon telel,
és mereng majd ezer csoda,
amikor velem
hál a hajnali pirkadat,
zöldes illata, fényes harmata,
mindent gyógyító mámora.