Egy felfedező: Én

olyan furcsa - forma - ez az este. mintha
a napnyugta az eső alatt kuncogna.
az ablakokban a sötét meg csak villan, villog,
ahogy rápillantanak a siető fényszórók.

közben a nappali fala pizsamát húz,
s csillárig telepszik az éjjel sminkpora.
a falióra meg folyt` csak kopog és kopog, meg
láthatatlant játszva bujkál a padló vonala.

olyan furcsa - forma - ez az este. mintha
nem egyedül lesném `nem láttam` részeit.
lelkes magányom, no meg nyiladozó figyelmem
leszünk Én - ki nyugodt most egy fotelban - színei.