Születés(ed) - Felvonásokban

I.
Elképzeltelek, majd
angyali vonalad hirtelen ernyedten,
sírva zuhant meggyötört aurámba,
s az édeni fénnyel rajzolt szembogarad
tiszta tükre, gyönyörként hatott rám.
Bár kifogyhatatlannak hittem szenvedésem,
amint bőröd melegét magamén éreztem, elmúlt.

II.
Megkaptalak, és
fáradt hitem - hiszen sokszor nem szerettek-
több boldogságra lelt önzetlen lelkedben,
és csak is hozzád, és érted szólt imát,
amikor végtelen gyengédséggel átölelt.
Önöm azóta kifogyhatatlan akarattal kedved,
s ámennel óvja, a még fejlődő merszed.

III.
Feloldoztál, s bár
heges mélyem, gyógyulhat reménnyel
nézem nyugtató-csillogó lényed.
Édenként vöröslik minden perchatár,
mert viharvert, romos dombjait, Te színezed.
Kezemben anyai vénám árama most nyugodt, lágy...
Istenem, annyira imádsz! Veled sosem kín, ha fáj!

(2014. március 4.)
( Pincike angyali kislányomnak....)

Csodámnak

Csak megköszönni tudlak,
édes, pici huncutkám!
Nézd, sorba szedem lényed
vígmosolyod, s pofikád.
Mert, ahogy ragyogsz
és, ahogy csillogsz,
azt jelzi, szeretsz;
s Boldogságot teremt'sz.

Ne félj, vigyázni foglak
édes, apró huncutkám.
Lásd rímbe szedve éltetlek...
loknidat, 'mi finom, s lágy.
Oh, minden hullám
Magastól munkált,
selymei fények
- Imádlak - szépek.

(2013. augusztus 7.)