Költészet - Köszönlek -

Harmincegy év távlata kevés
picike hossz tudatja bennem
hogy bukott lét-részből nem kértem
mert tanultam, éltem, szerettem
most, mikor ezen sorokat írom
pontosan ez az Önös-érzetem:
nagyon szeretem a költészetet

Előttem egy iskolai kép
padsorban ülnek fiúk, lányok
sokan, a lurkók, a tanárok,
- s a pad alatt épp nem rím-gyártók -
Már érzem, mit akkor nem értettem
mi a szép a versek soraiban
s a leckék híresnév-tollaiban

Nem akartam felelni strófát
szerelmet elemezni hintán
naiv voltam, és cserfes kislány
álmodoztam, elvesz egy király
ma forr a jellemem, színe néha
tapasztalt, lángoló, meg érzelmes
s csalódott is, mert sokszor szerelmes

Rájöttem, csak írni akarok
köveken, utakon, tengeren
fájdalmasan üres percemben
meg csókban elhalt kétségemben.
s ma csak erre emlékeztem. Jó volt
- Olvastam, míg elkapott az ihlet
köszönöm nektek nagyok, hogy így lett -

(S hogy kötetben vártok, ha nincs eszem.)