Én konok Édesapám
nagyszerű cigányprímás,
vonója szétszaggatja
hegedűje négy húrját.
Sikító muzsikája
mollba fonja a csodát,
lüktetések akkordja
tölti be az éjszakát.
Nekem játszik örökre
az Én, Egyetlen Apám,
bennem él a zenéje,
szeretetet áraszt rám.
Szívembe mindig hallom,
bennem lüktet hiánya,
áradó könnyeimet...
fájón teszem sírjára.
(2010. május Ózd.)