A Fájó szívben,

nem létezhet sok szín,
csak fekete és fehér;
egy gyászoló anya
sem sok jót remél,
csak ösztönből, de túlél.

A régen volt gyermek
szülő nélkül reszket,
csak emléke mi segít;
és a tiszta Istent
hittel kérlelő ajak,
csak a reményétől sír.
 

Mikor mámor álmot 
éjszakán álmodó lélek,
csak forgolódik ágyán,
a magányt látó szemben 
éledt bús tekintet,
homálya éghet gyatrán.

Bár a mindig erős kézen
is meggyengülhet kor,
de akkor is ki kell bírni;
Igen, Élni kell, s menni.
majd a holnap elhozza,
miért érdemes Lenni.

(2013. 02. 07.)