Mennyi cikázó gondolat
színesedik össze körbe;
szemsaroktól, orrig,
meg fejtől lábujjig.
 
Hangyamunkások rohannak,
a sarkon pár csókolózik,
körben meg boltok sorfala
vár a kivégzőosztagra.
Pár font, pont ennyi egy golyó.
De nagyon jó!
 
Az utcasérók dér bokrok.
Téliesedett madárfütty
zaja jelzi, hideg van. Csipp.
Amott kutya méri csontját:
gazdalélek keze fogja,
dobás, spuri van. Hamm.
 
Kemény a talpazat csíkja,
mi elválasztja balt, jobbot.
Rajtuk gumi négyesfogat.
Benne emberi kéz teker
vastag sebesség-joint-ot,
fém papírból!
 
Minden összes sorolt ámul,
és vágyuk a meleg szellő,
holnap talán ráér, benéz
s forrva pihen benne felhő.
És a folyópart, a házak,
parkok, az élet, és a zord
egy nótát sóhajtanak:
 
-Ne várakozz, gyere, jöjj már
Tavasz! Mámban hiányollak.
Mennyi szép gondolat
várakozik körben.

(2013. 01. 30.)