Reggeli akarat(om)

Nem csillog úgy ma egyetlen csillag sem
mint tegnap éjjel tavaszég hajában
s a lámpák sem villognak fényt szememre
csak a sötét ölel. Fázom karjában.
Nem tudtam ily kegyetlen lehet minden
és azt sem milyen célból próbál Sorsom
de már érzem megkaptam menj-kenetem
hajnali víg-kacsintással búcsúzom.
 
Nincs aki érti számtalan értékem
tengernyi kékségek zöldes talaján
hol elbukott egy fárad emberi szív
s megállt az áramlat erős moraján.
Nincs tovább, kész. Ami lehetséges most
el is indítom célom napkeltéig
mert bánt a fekete meg nem is segít.
Szót fogadok. Én már nem várok délig.


(2013. március 20.)