Kerté(let)szeti tanácsok

Igen, tudom mondtad már, fáj a minden,
s panaszt fűzve próbáltál csokrokat létre.
Néztem szálait, részeit, színeit;
 és most is nézem. Te mit látsz, nem Csodaszép?
 
Igen, láttam, éreztem könnyeid folyni,
s tengerré duzzadni célod medrében.
Habjai kékek és feketék is voltak;
 és most is látom. Te is? Megriasztanak?
 
Igen, ismerlek. Névvel él az arcod,
és nem kell rá púder, meg pirosító sem.
Hullámaid sem baj, ha hozzám érnek;
 te se bánd. Csak hadd fogjam meg gyenge kezed.
 
Igen, tudom már mondtad, neked idő kell,
s kopár mezőn rohangálsz csúf fényekben.
Rendben, hagyom, mert már úgy is tavaszodik,
 oda jutszhatsz csak, hol hóvirág nyílik.
 
Igen, mosolyogni fogsz, és megnyugszol,
nagyon is tudom, tapasztaltam már sokszor.
Gyomos szíveknek zöldellő határán
az igaz kigazol látványt. És Te az vagy!


(2013. március 11.)