Fent és lent. Igen, így van az én lelkem.
Írhatnék sok mindent, inkább kiemelem
lényegem.
Dolgozni jó, a város zaja éltet,
a pára néha megfújt, de hát itt ilyen
az élet.
 
Sors és Hit. Ők kérdeznek sokat bennem,
és sehol sem találok rájuk választ, mert
nem lehet.
Lépek és állok. Közben meg csapongok
cél és eszköz, érzék, no és álom között,
ha tudok.
 
Pszichopatán egészséges lendület,
és kopottan fényes érzelem szédület
kábít el.
Szédülök és közben megkapaszkodok
"ki ha én nem" felfogásomba, és várok.
Van merszem.

(2013. 02. 02.)