Már

Minek úszkálnék egy mély folyóban;
úgysem tudok, elmerülnék azon nyomban
mint egy háborgó, érzéki, rímes sorban,
fulladozva kérdezhetném, minek?
 
Mire várnék üres papíromon;
nem születhet oly' ott, mi rá virágot nyom
mert fekete ihletem, tövisem, gyomom
csak torzzá róná; akkor meg, mire?
 
Kiről álmodozzak mindig dinkán;
dali hercegről, álmaim paripáján
de annak vas-nyergén, és sebez-kantárján
meghal a fantáziám; vagy kiről?
 
Nekem mindegy is ez az úszkálás,
meg a torz virág alkotás, vonogatás,
s a herceg is, meg a heves vágyakozás,
Mert tavasz van! Igaz? Csodám! Nekem!


(2013. március 3.)