Ősz haja csapzott néha,
gyengéd lelke fénylik,
szelíden lágy mosolya
arcán, olykor eloszlik.
Sosem konok a lelke,
nekünk fáradozik,
élesen selymes hangja,
a lelkembe visszhangzik.
Gyengéden erős karja,
mindig adakozik,
igaz anyai szíve:
csak bennünk reménykedik,
és értünk imádkozik!
(2012. július 20. Bp.)