Szelíd reggel ébreszt,
odakint a meleg mégis belefolyik
a párás fűszálakba.
Kinyitom szemem,
magamhoz térek,
és zuhanyozni megyek.

A hűvös víz
pofozza arcomat, és frissesség
járja át tudatomat.
Kilépek, és letörlöm a testemre
ragadt cseppeket,
és nyugodtan öltözködni kezdek.

Fehér testemre bőrnaci tekeredik,
a derékvédő és a bőrkabát
pont hozzá illeszkedik.
De még hiányzik valami.
A bőrcsizma! Kezdek is belebújni.
Mosoly az arcomon, játékra kezd csábítani.

Egy ismerős vágyam zakatol a szívemben.
Egy fémes testre
simul a testem.
Egy gombnyomás, egy vad robaj,
és motorom nyergébe olvad
a meleg érzetem.

Kigurulok és gázt adok,
szabad vagyok, és
a széllel szállok.
Társaim a mezők
és a fák, a bárányok a réteken
és a dombtetők, miket néhol kettészelnek
farengetegben zöldellő erdők!

Húzom a gázt, a kilométerek
a távolba vesznek. Néha lassítok,
mikor a négykerekűek
elém illetlenkednek.

Ahogy a távolság növekedik mögöttem,
a levegő lassan
vibrálni kezd körülöttem
és értelmet nyer tekintetem.

Fekete vasparipám nyergében
könnyű vagyok. Szíve vad nyerítése
hajt, amíg el nem
érem célparkom.

Utazás haza... pihenés nyaralóba...
napsütött tengerpartra...
ahol gyógyírt kapok az
elviselt fájdalmakra.

Órák telnek el a vad száguldás alatt.
Az út elfogy, otthonom hangja
lágyan hazahívogat.
Hazaindulok, a táj ismerős képe
rajzolni kezd egy lángnyelvet
a szürkülő fényekbe.

Kapaszkodok a kormányba,
és beleharapok a rohanó alkonyatba,
beleszívok a táj virágzó illatába.
Paripámmal megpihenek
a házam garázs-pajtájában.
Érzéseim emléket adnak hitemnek.

Hogy az életem szép,
akkor is, ha ébren vagyok.
Jöhetnek a fájdalmak, mert szabad vagyok.
Valós vágyam mindig eljön értem...
és szivárványba öltözteti
gyenge érzéseimet.

Elfáradtam, gyorsan megfürdök
kádam virágzó tengerében.
Ágyamba érzésemet álmodni viszem.
Álmomban teljes a kép, mert ágyamban
vár valaki. Átölel, megsimogat...
csókkal halmozza el sima arcomat.
Együtt vagyunk test a testben,
és együttlétünk aranyozza be
vágyakozó életem!

(2012. július 6. Bp.)