A'la carte - dehogy! -
elég a közhelyekből, mint a tökmagból
a finom szotyiból, és a rántott húsból.
mert nem az a lényeg, hogy mindenki lássa
képzelje, gondolja, értse, kitalálja
mit forgatok a tálban - lazán vagy gyorsan -
hanem, hogy belül mi ad ízeket agynak.
az a lényeg, bennem mi van, nem az "abban".
egyszerűen magamban
érted, vagy magyarázzam?
ne kérj vajaskiflit, mert lekvárral jobb az
mert édesebb a nyelvszéleden akkor is
ha a keser létciklusom kanalazza.
elég a közhelyből, a szórt falatokból
pontosan tudom, mit kínálok, adhatok
ha még mindig akarod, megkóstolhatod
de ha nem, jelezd, és mondd
mert a menüt én írom.
(2013. május 7.)
Nem tudom
jó-e ez így kérdésekkel
várni az éjjelt s az álmot
unva viselni míg reggel fény kel
a francba a sok történéssel
- belemondom sorsom szemébe -
mert nem jó ez így hogy
kétségben lát az éjjel
(2013. június 3.)
Túra (?)
mi ez a szemnek láthatatlan gát.
egy buktató, min átesik minden érzelmem.
mint építőmunkás falaz, a sors, lábamnál,
s hogy kerülhetném ki. merre kellene mennem.
oké, rendben; nem adom fel máris,
csak az elmém próbál. biztos találok pontot,
mi meggyógyít - talpamtól, a fejem búbjáig -.
megyek is tovább. kecsesen lépek. mosolygok.
(2013. június 2.)
Képzelt mondatok
(a Holokauszt árnyékában)
Fel, fel, mozgás
-anya, nem kapok levegőt-
Le, gyerünk kutyák
-anya, most hová megyünk-
Sorba, te ott, szélre
-anya, mit akar a bácsi-
Halgass, mit nézel
-anya, miért kell oda menni-
Állj a többihez, gyorsan
-anya, nagyon félek-
Mindenki, csendben maradni
-anya, mi ez a hideg-
Ez lement, vigyétek őket
-élt egy piciny gyermek-
Hozzátok a következőket
-így ment, egyszer vége lett-
Holokauszt, emlékezünk
-Istenem, borzalom-
Emberként elítélünk
-Hogy történhetett? Hogy?-
(2013. április 16.)
Nem kérdezte senki
De elmondom, a tavasz bennem most nem rügyezik
virágok sem illatosítják sivár életem.
reggelembe a nap csak unalommal érkezik
napom szele sem csapkod "folytassam-érzést" bennem
ködös szemmel, meg remegő kézzel írok
ráncosabb az Én mindig mosolygó arcom
alvásom nehéz, rémálmoktól ordító
fáradtság-ólomsúllya terheli napom
tegnapom lángjai messze égetnek most tőlem
heves vérem lassan járkál kamrámig -de hagyom-
minden falatom, amit magamnak kotyvasztok: Nem
savas az érzésem, s fullaszt egy csalódás nagyon
kényszerből gondolok értelmet magamnak
elhatározott halálvágyam árnyában
ellököm, mit család ad akaratomnak
mert könnyel vágyok a pokol kapujába.
(2013. április 14.)
Intelem, vagy kérés
(vagy vágy?)
emlékezz mindig honnan kezdted
nézz vissza bátran
de légy boldog kérlek
én is erre vágyok..várnak már..engedj
(2013. április 16.)
Alvásra készen
látom
sötéten pihen most el ez új tavasz
s pizsamát húztak a fák -bimbóikra-
éj-zene dalol jó éjt-et álmokra
csodával ébred képe szemhéjamra
közben
virgoncon nevetgél a hold szürkéje
s csillagok ugrálnak díszes fényekben
háztetőkre nyugszik a füst -melegen-
holnap emlék lesz jégverő ereje
aztán
felébred a reggelperc pihent szele
s elsöpri a harmat köves-cseppjeit
kezével szórva világok magjait
hogy hajtások érkezzenek meg vele
tudom.
(2012. április 17.)
Hatások árnyékában
A rímeket kiálmodni nehéz,
szívből kell, hogy világra szülessenek,
s ott olvasó-szemre könnyet tegyenek,
majd tovább éljenek, mint egy emlék.
Szavakat írni sem könnyű -lehet-,
mert közöny érheti a jelen-költőt,
sors-kezek lökdösik az ihlet bölcsőt,
tőlük növekszik minden érzelem.
Nem egyszerű ez, mégis azt mondom,
azt csinálom, ami talán a Sorsom:
magamba szívom a hatásokat;
s mikor feszít, meg kikívánkozik,
minden, ami az elmém mélyén fekszik:
tollamat papírra teszem..tessék.
(2012. április 17.)
"Momentán"
néma telefonok, halott érdeklődés
unalmas lettem, mert nem nevet szemem
semmi párbeszédek, nincsen ölelések
nem tudok adni, lelkeket tölteni
gyenge életerő, s hangos élcelődés
jellemez sokszor, meg jeges a kezem
folyton halálvágyam, mindig könnyezésem
teher...nem lehet célomat követni
rémült társaságom, meg "igazvolt" kapcsok,
jelenem enyém, nyugodtak legyetek
(2013. április 18.)