Pál Kata

Egy spirituális lélek, egy nagyon is humánus, és tiszta kifejezés világgal. Versei a tűz, és a víz. Hol égetnek, hol fagyasztanak. De egy a biztos! Hatnak az olvasóra! Nem találtam írásai között olyat, hogy ne gondolkozzak el rajta. Ajánlom mindazoknak, akik szeretnek nevetni, szeretnek sírni, és szeretnek érzéseket kapni. Nem ígérek Katától azonnal emészhető, egyszerű sorokat. De ígérem, hatás nélkül senki nem megy dolga végeztével útján -csak úgy hipp-hopp- tovább.

( a szerk.)

Friss publikációja a Poet.hu.-n

"Ó" titkok rejteke

Szőlőhegyek lankás, öreg hátán
meleg szellő játszik venyigének lombján,
fentebb vén présház, tövén borospince,
csábítón hívogat, nagy titkokat rejtve.

Közelebb érve már lelkemet átjárja,
szőlőhegyek régmúlt szüreti nótája.
Most csendes a táj, már nincs dolog,
tikkadt melegben pihennek az óborok.

Simítón hűvös az ódon, dohos pince,
poros polcok magányán csak szú nesze.
S a pókháló lepte lüktető színeket,
vén palackokban óvták múló évtizedek.

Csendbe burkolva, az éltes üvegekben,
régmúlt nyár zamata ejtőzve pihen.
Százéves álomtól érlelőn szunnyad ma,
hegyről alászálló vén titkok illata.

Majd hirtelen megcsap a méz aromája,
májusi esőknek tölgyillat párája,
muskotály gyümölcsös napfény illata,
akár hóbortos szerelmek évődő szava.

Álmukból felébresztett poros polcoknak,
kifreccsenő rubint vére színezte a poharat,
számban ízlelgetem a tüzes álmokat,
élvezettel nyelve e féltett titkokat.