1848

A Pilvax boltozatán szivarfüst tánca,
márványpadló a csikorgó székek alatt,
a huszárcsákós, izzadt homlokok ránca,
a zsinóros mentéket dagasztó harag,

a ragacsos böllérkések nyers vérszaga,
s az ujjak közé gyűrt röplapok papírja,
az igazság ólombetűs hívószava,
körszakállas arcok elszánt, büszke pírja,

lovaskocsik sebes patkókopogása,
a Múzeum kertben elázott esernyők,
és a lelkes szózatok ostorcsapása,
egyszerre egységesül, hatalmas erők

parancsszavának engedelmeskedve.
Mint a must, oly mézédes ez az íz,
felforrva mégis borrá érik a cefre,
és mint a tavaszi szél árasztotta víz,

mely felduzzadva medréből végül kiönt,
mint szelep alá szorult gőz, mely felsipít,
s amint üvöltésben megszakadt csönd,
vagy kipattanó rügy, mit napmeleg simít,

olyan természetesen született meg,
oly tisztán, mégis meggátolhatatlanul,
mert terhét világra vajúdta a tömeg,
"s bár fölül a gálya, - azért víz az úr!"

(Forrás: Poet.hu)