Párbeszéd veled, "Ó"

Mondd el, ez Év, ki vagy; egy kicsi és szívvel teli alkony,
hol sokeres vér-párád csillagos, üdvös, aranygömb.
Vagy nem is! Elhittem, szép vagy, s hazugot takar arcod.
Tépd le a maszkod, igen, hogy elém essen, mid időt öl.

El fogod érni utam, csak erőd próbál. De nagyon mersz,
ez komoly! Áruld már el, még mit akar mutatód itt!
Én nem itatlak pezsgővel, takarodj alakos múlt,
félsz, a jövőm elapaszt, de maradnál még. Lehetetlen!

Szállj el, ez Év, tova, érkezz mellém, Új keki alkony!