Jövőm (fájdalmam margójára)

Felfogom, ő hat rám, úgy hívják Fájdalom és Gyász.

Gyűlölöm őt, aki csúnya fagyot hoz, megkövez alkonyt,
szívemen aggalak árny, gyilkosan őrli időm;
kérlelem, engedjen, hogy harsona búja ne verjen,
lelkem egén teher, és ellene gyenge erőm.

Hullik a véres hó, szememen káprázata színezi,
tegnapom ünnepe gyászos, szívem vad zaja hangos.
Télies álmom ezen táncol, zokogó dob a sokkom,
hangtalan elmevalóm riad, égeti ösztöne, harcol.

Pelyhes a múlt szava, háborgás hull nyugtalanul tova,
földre esek, tört testem a terhem alatt e napon rom.
Már tavasz érkezik, érzem, ahogy csúf lelkem elalszik,
csendesen élő szívem, csak mosolyog jelen arcomon.

(2012. december)