Az utolsó óra utolsó percében

Béke van bennem. Én már nem vívom harcomat,
De még megsimítom utoljára az arcodat,
Tekintetem nyílt lesz, hidd el, felfelé néz,
bízhatsz bennem, odaát is vár egy kinyújtott kéz.

Mikor elköszönök, tudom, a hangom majd remeg,
de pillantásom utoljára két szemedre vetem,
Ha tettem bármikor, bármit meggondolatlanul,
bocsánatodért fejem most az öledbe borul.

Ajtót ne nyiss, lelkem könnyen kiszáll az ablakon,
Útközben végigfut kezem szomorú ajkadon.
Ha a kismutató a számlapon a tizenkettőhöz ér,
ugye tudod, a felhők felett, ott leszek már én.

Boldog leszek, tudod, megálmodtam odaát mi vár,
Az Éden maga, és gyönyörű, napsugaras nyár.
Fájdalmam nincs. Szerelmem az Neked volt oltalom,
Így várlak én, akár örökké, a túloldalon!

(Forrás: Poet.hu)