Mondd Isten

"Mint alvilági házasok"
együtt éltük meg a poklot,
mikor a kezünkbe kaptuk,
hogy az eredmény pozitív.
Szidtam azt a rohadt sorsot,
mért Ő, mért Mi, mondd Isten!
Ahogy egy meglett emberre
apránként rászárad a hús,
és a szemében fény nincsen,
mégis bízott, én meg bőgtem,
de sosem előtte, és ő sem.
Csak szidtam a rohadt sorsot,
mért Ő, mért Mi, mondd Isten!
Egy nap fekete lett minden,
többé nem sírt...és én sem.
Csak szidtam a rohadt sorsot,
mért Ő, mért Mi, mondd Isten!
Magam elől is menekültem,
az igaz, hogy ma már nem,
de néha hallom, ahogy
fájdalmas sikollyal újra
"megszökik a világ"...

(Forrás:Poet.hu)