Idén is (veled ér a) Tavasz

Félvállról érzelmek érnek sokszor,
de Te akkor is előttem lebegsz,
mert nem engedlek el, s mindig érzem,
mikor angyali mosollyal vezetsz.
Bukkanós járdaköveken járok,
lábam nyomában virág szín éled,
Te mellettem tipegsz, s oly jó így, mert
veled simábbak e hupás kérgek.

Ma kikelet érkezett szívembe,
latyakot szárított szemem alján,
elapadt, és Mi újra nevettünk,
fölöttünk holnaparc lesett lazán.
Félvállról érzelmeim elmúltak,
homályomból álmot táplálsz bennem,
én pedig átélem, és viselem
sorsunk, és tán öröm neked kedvem.

(2013. február 27.)