1. rész

 

A színtér egy társkereső iroda. Főszereplőnk egy 32 éves diplomás nő, a másik főszereplő Edit, a 60 éves nyugalmazott rendőr.
Nőalanyunk, nevezzünk Blankának, minden bátorságát összeszedve toporog iroda ajtaja előtt, egy párás (mert előtte vagy egy hétig állandóan esett az eső), hűvös délelőttön.
-Na, akkor most lépj be! Ne nyavajogj! Te egy szép, csinos, művelt nő vagy, akinek az életben nem akadt épp elméjű férfi, mert mindig téged választott valaki... madárnak. Aki úgy fütyül, ahogy másnak jó. Itt vagy! És? Ha nem tetszik, visszafordulsz. Ennyi.
Nagy levegő, és belépés. Nyugalmas kis iroda fogadta. Szembe egy kék pult, a pult mögött egy filigrán, 30-as nő, bordó keretes szemüvegben, füligmosollyal és fogvigyorogva köszönti.
-Jó napot kívánok! A Találj Párt Iroda köszönti Önt.
Nem akar hinni a szemének:
-Jó napot kívánok! (Te jó ég! Köszönti?! Még szép. Fizetek érte. Magányos vagyok, ez meg itt örül? Visszafordulok)
-Fáradjon ide közelebb kérem. Megbeszélt találkozóra jött?
-Igen.10.-re. (Nem, csak soppinggolni voltam, és láttam a táblát, gondoltam benézek. Hülye vagy? Jóhogy!)
-Kis türelmet, mindjárt szólítani fogjuk.
-Renben, várok.
(Hékás! Én nem a sebészetre jöttem. Nem kötözésre várok. Várjak. Már régóta várok. Na jó. Megyek is.)
-Ááááá! Hát örülök önnek. Csak sikerült eljönni. Ön ugye Blanka! Ne panaszkodjon, hogy győzködtem. Legalább beszélgettünk, amikor érdeklődtem. Hát önnek nem esett jó!????
Marika! Hozz két kávét! Vagy kapuccsinot inna? Esetleg teát?
-Igen, a tea jól esne. (De erőlködik. Mindjárt összecsinálja magát! Ez úgy néz ki mint Psota Irén elhízva! Na jó. Megyek.)
-Kedvesem! Ne kéresse magát. Na! Jöjjön be!
-Köszönöm! (Jó. Mi rossz történhet. Párkereső.)

2. rész

 

-Na, ahogy beszéltük, egy társra vágyik. Semmi extra vágya nincs. Nem akar speciális méretű farok.al rendelkezőt, és luxusapartman tulajdonost sem, sőt, a külföldi kliensek sem érdeklik.
-Jól emlékszik! (Mint a lóvásáron! Elképesztő!)
-Akkor tisztázzuk. Ön diplomás, lakással, autóval, anyagi háttérrel. Szereti a természetet, szakmáját tekintve elemző. Politikai? Művészeti? Társadalmi?
-Nem! Gazdasági. (Bemutatom magam lexikonnal szolgálhatok?)
-Á! Értem. Számolgat, szorozgat, és összead?
-Igen, és következtetek, egy adott témára. (Tiszta állásinterjú. És ha van egy Blanka jelentkezője pultosnak? Au!)
-Rengeteg férfi ügyfelem van. Kinézetre azt mondta lehet átlagos, sportos, de macis is, fekete és fehér is, kopasz, és rocker is. Mégis? Kicsit le kellene szűkíteni a kört. Nézze csak.
Egy kép kerül az asztalra. Blanka a szemüvegét kicsit lehúzza, hogy jobban lássa.
-András. 35 éves bróker. Rendezett anyagi háttérrel, kevés szabadidővel, autóval, házzal, olyan magához illő. Nem?
-Lehet. (Magához illő. Szoknyát venni vagyok? Felhúzom és passzol? És ha bő? És honnan ez a bizalom?)
-Akkor nem. Mit szól Péterhez. 30 éves, főiskolás, a szüleivel él, hobbija a kertészkedés, kicsit alacsony, mert csak 160 cm. De jóképű. Kedves. Már beszéltem vele. Komolyan.
-Lehet. (Na? Jön a hátulról mellbe támadás. Már beszéltem vele. Kérdeztem? És ilyen törpe? Egy törpével hogy nézne ki? És az anyós? Lehet azért nincs senkije. Nem! Azt már nem)
-Akkor megmutatnám Bélát. 40 éves asztalos. Szép háza van, és autója. Elvált, mert megcsalta a felesége. Gyereke nincs. És nagyon romantikus. Szeret kirándulni is, persze csak a munka után. Kicsit kopaszodik, de átlagos testalkatú.
-Lehet. (Átlagos? Lóg a hasa! Na nem!)
-Drágám? Tudja maga mit akar?
-Tessék? (mi ez a hangsúly?!)
-Kedvesem! Nem akar ön itt párt keresni, csak azt érezte, talán ha ön választ, akkor talál valakit, amit én majd tálcán adok önnek. Drágaságom. Maga túlságosan jószívű, és nagyon vágyik egy szerető párra. Sejtem sokat csalódott. És ezek nyomot hagytak. Tudja..ott...belül.
-Igen? (Belül. Nem mindegy?! Mutass valakit, és végeztünk. Nem vagy te pszichológus! Mit osztod itt az észt?)
-Igen. Menjen haza. Éljen egy kicsit. Menjen, kiránduljon, találkozzon a családjával, és barátaival, és hívjon fel, ha összehozza a Sors egy olyan emberrel, akiről álmodik. Mert össze fogja. Mindenkinél jobb kerítő. Higgye el. Maga nem itt akarja megtalálni. Bízzon magában.
-Itt a tea.
-Köszönjük. Kedvesem? Ért engem?
-Igen. Megihatom a teát?
-Nyugodtan. Én addig amíg megissza, magára hagyom egy kicsit. Csak nyugodtan. A következő találkozóig még van idő.
-Most miért hagy itt?
-Fújjon egyet. Csak nyugodtan.

 

3. rész

 

A fenébe is! Igaza van. De finom ez a tea. Jaj! Blanka! Nehogy bőgj itt nekem! Meglátja ha visszajön. Tartsd magad! Erős vagy!
A francba. De jó lenne. De én akarok valakit. Nem. Őt akarom. Aki az enyém. Aki úgy birtokol, ahogy én őt. Aki szereti a barna arcomat, akinek tetszik a csapongó lelkem, és szereti a szívdobbanásomat hallgatni, a mellemre dőlve, nagyokat nevetve. Aki átölel a hatalmas karjával, aki megvigasztal, és aki megráz, ha bajom van. Kell nekem valaki.
Akarok nő lenni mellette. Bohóc lenni érette. Akarok kuktaként sertepeltélni a konyhában neki, és munkából hozzá haza sietni.

-Kedvesem. Minden rendben? Akkor én nem segíthetek, de szívesen beszélgethetünk, ha erre jár, ugorjon be.
-Hálás vagyok önnek. Biztos nincs hozzám jelentkező.
-Nincs. Önre az igazi élet vár. Menjen nyugodtan. Sok szerencsét. Legyen Önbizalma!
-Köszönöm.

Blanka kilépett az utcára. Megállt a parkolóban egy kicsit, és egy hang belül suttogni kezdett:
-Blanka. Menj haza.

VÉGE

 

 

2012. szeptember.