Ködben
Megtanít a köd félni.
Belevész minden, ami fontos,
Amiért érdemes még élni.
Lelkem vakon bolyong most.
Félek, bentről feltörő
Belső remegés rettent vadul.
Belepi homály, nincsen jövő,
A sors látni nem tanul.
Holt szemével küzd vakon,
A jövő legyőzi és taszít.
Átzuhan két méter agyagon,
Sikolya lelket hasít.
Azután már csak a csend.
Virágillat, s pár megfáradt rög.
Talán megnyugvás vár odalent,
s mindent betakar a köd...
(Forrás: Poet.hu)