Most akkor fújok egyet,
lassan feléd fordulok,
szemedbe nézek mélyen,
közben lábujjhegyen állok,
lágyan szemedbe mosolygok,
nevetve a nyakadba kapaszkodok,
nem menekülhetsz, szorítalak nagyon!
 
Ugye nem fáj, ugye nem olyan rossz?
Hogy erősebben, hogy még akarod?
Jó. Hagyok egy kis levegőt venni,
de most figyelj jól, mert az enyém vagy,
és ahogy a kis szívem nagyot ver,
napról napra, egyre jobban érzem:
 
gyenge vagyok tőled és
már soha, soha többé
nem is simogatnálak
lassabban, meg lágyabban, mert
már nem tudnám szerelmemet
a semmibe elveszni, nem érezni,
és hagyni téged, egyedül ébredni.
 
Mert lelkem csak neked vetkőzik le
minden nap meztelenre, ragyogok,
nézd! Hallod füledben sóhajom, a
szerelmem, látod miben lángolok?
Igen! Soha többé mást szeretni
nem tudok, és hidd , nem is akarok!!

(2012. 09. 26. Bp.)