Képzelet - vagy mégsem(?)

két vállrész egy füstös kocsma falának dőlve.
érzelem találkozó készül. mosolyt csaló koktél
mutat jót álmodozó kezekben. összekoccannak.
kristályhangon kezd éledni egy huncut fortély.
 
két szív, a hangzavar - nem félreesett - zugában.
vajon mi lesz. kivívja egyik vajon, a másik szavát?
pillantások között, vágy zuhan ajkakból mélyre,
- kortyonként - és rajzol párát a poharak falán.
 
a tömeg zajában mégsem magányos minden rész,
és válik tervvé: menni kellene, levegőre, kifelé.
talán ha összefektetnék egymást - gondolják -
hogy a mirigyek kéjt táplálhassanak. befelé.
 
menni kellene. mindkettő érzi. attak, csípősen.
hiszen forogva jobb a csók, nyelven oldani szebb.
nem érzékjáték, csak minden, ami ezzel jár.
nem is érdemes tovább húzni. tenni kell.
 
a két vállrész elindul, egyesül! kiterül egymáson.
izzad..nem lidérc ez, és nem véletlen. sokk. az.
az egyik T-kan, a másik P-nöstény.. elképzeltem.
hol van ez. a fantáziában. csak álmodtam.


(2013. május 8.)