Egy gladiátor pillanata
(when the law is transcribed)




Kiáll középre, feni a kardját, izzad izmos karja,
háta mögött rácsok, emberi jaj, sikoly karma,
 
mindeközben por alatta, a nézőtér meg telt ház,
ujjak mozdulnak, két erő nyersre, egy másik jelzi:start.
összecsapódik a düh, túlélés sejlik csak benne,
legyőzni, akit elé hajtottak, oly rab igából, mint hol ő van,
a napsugár is remeg, világos van, mégis beborul,
vibrál minden apró cél, és nyomot hagy, mert nagyon is tudja
mi a sorsa: harc, mi a holnapot, az életet hozza.
Valakinek lefelé, valakinek felfelé dönt a "kézleng"
szabályváltoztatás hallatszik, mint nem érthető jel,
mert akinek ütni kell, másra nem figyelhet, nemde?
Bírótest látszik -síp nélkül- s egy göngyölt papír csörög,
kézben felhívás szorong de a harmadik betolakodó
nem ijed meg, hogy az ütközet közé teszi bőrét,
csak olvas, mikrofon sehol sem kiált hangosan,
ezért ordítva, torkából mindent beleadva szólja körbe
"mától új" szabályt, hogy csak az győzhet, ki szeret,
ki feláldozza akaratát, csókot ad másikra, ha belé vág.
 
Feladat ugyanaz: a túlélés, de a törvény már az ego..senki más.
Kíváncsi vagyok..most mi lesz..ki, hogy, és hova lát..

(2013. április 8.)