Én ruhám
Végül egyedül maradok
kongó üres szobámban,
rajtam a rút kétség
szűkös ruhája,
derekamon
a bánat
öve.
Én
vagyok.
Vetkőznék,
de hiába,
rám tapadtak a
ruhák, húzom, vonom,
de oldani nem tudom
e hozzám nőtt sötét gúnyát.
(Forrás: Poet.hu)