Diószegi

Diófáról dió pereg,
Diószegi ott ténfereg.
Őszből télbe hajlik a táj,
faágak közt fakopács jár.

Diószegi pöröl vele,
diófáját félti egyre,
nem tudja tán, hogy e madár,
jó doktorként kopog a fán.

Diószegi, Diószegi,
hagyj a fádon helyet neki,
a jó doktor hadd dolgozzon,
bő termés lesz az asztalon.

Fa alatt áll Diószegi,
a lehullott diót szedi.
Vászonzsákját telirakja,
télre várja majd a kamra.

Dió csörren az asztalon,
torta készül, finom nagyon,
Diószegi nézegeti,
kóstolgatja, ízlelgeti.

Diófáját kiskertjében
fakopács gyógyítja szépen,
kinek télen Diószegi
élelemmel megköszöni.

(Forrás: Poet.hu)