Névnap nélküled

"Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje"
őrzi a bennem-örökké létezésedet,
rám égtél, mint kőtáblára Isten Igéje,
kitörölni sosem fogom lélek-részedet.

Pedig néha kitépnélek fájó magamból,
ne fond reám az angyalok fekete fátylát,
ám ma-arcomon hiányod síró dala szól,
és felidézem az együtt megéltek álmát.

Akkor minden pillanat és minden örömöm,
melyet átéltem, lelkemre festett árnyalat,
én ma könnyekkel küszködve köszönöm,
"hogy embernél több leszek általad."

(Forrás: Poet.hu)