Kimondom

Megkövült léleknek mutatod magadat
ajkakra rímed csal nedves-íz mosolyt
értelmet nyer veled sok kopott gondolat
-szívedben megannyi kérésed fogoly-

de nem vagyok nálad semmivel több sem én
csak ragyogó kézzel rajzolok mámort
de pillangó szárnyam lebegő gyöngyszélén
villogó-szelídem elmédnek mást mondd

szobor-érc karodban ébredjen "engeded"
bizalmat terítsen rá az én "adom"
ne küzdj hát, lágyulj meg, s nevess rám kedvesen,
viszonzom, s ne félj, ha hozzád ér karom.

(2013. április 9.)