Egy munkáslány hajnala

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke,
az ablak alatt harmat éledezett,
ráncokon ébredt fel az idő,
és a reggel friss szeme, rá nevetett.
 
Átölelte fény keze, élvezte selymét,
morcát meglepte a buja szépsége,
odakint bimbókban ásítoztak a fák,
s beléjük halt sok éjjeli rémsége.
 
Csipogó hangok ösztönözték,
adva új-nap ruhát dolgos testére,
hívta a lágy kikelet, s adott
Arany csókot, egy munkáslány kezére.

(2013. március 1.)

 

Írjunk verset az első, és utolsó sor megadásával!

1. sor.:     Vak volt a hajnal, szennyes, szürke,
utolsó sor.:     Arany csókot egy munkáslány kezére