Az én katonámnak: Ne félj!
-válasz levelére-

Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S társad közli ''holtvagy'' híredet vélem,
arra gondolnék: vajh kiért folyt véred,
s pihent volna héved ikább lelkemben.

Ha meg sebesen térnél vissza hozzám,
s erős életed emiatt más lenne,
kezedben akkor egy ecset kellene,
-Én- hogy utókor lássa éltünk nyomát.

Vagy, ha úgy térnél haza, mint hős harcos,
karodba vesznék, csak csókolnám ajkad,
és smaragd szemem, szerelmet mutatna,
-mi szín-szeret, s kacagástól visszhangos-

Most, itt -tőled távol- ily képzetem rág,
s oly messze még a tavasz, s áprilisom,
kétségem érceskín-alkat, de Tudom:
Gondolsz reám!

(2013. április 6.)

Poet.hu/Fórum feladvány:

Írjunk verset, amelynek meg van adva az első és utolsó sora,

amely lehet egy ismert költőtől vagy költőtárstól vett sor,

vagy saját magunk által kitalált.

Kezdő sor: Mikor az est szellő-uszálya lebben,
Záró sor: Gondolsz reám!