Ars Poetica


Mondjam mi viszi tollam, meg szeretek írni,
meg tehetségem van, de nehéz megélni:
vénát vágó létem - gyász-kéktelen vérem -,
hogy legyintve viselem, ha mást lóhasz kínrímem,
bár nem gyógyszer magányra, lángolásra.
(S) álmatlan éjszakákra ír ez értelmetlen.
- de most nem? Mindegy! - Szóval én értem,
mások lobog-vágyát, kéjtől ittas csókját,
társtalan nótáját, meg érzékeny hangját;
de a francba, úgy fáj, ami fehérebb tőlem.
Minek is egy toll kezembe... Mivé lészen?
Bár ne ugrálnának szabadon ezek a sorok is:
bennem tehetséget, Istenem, nézd, őrültek!
Ti pedig, kik értitek, igen, ti ott, arctalanok,
meg a monitor mögött hangtalan szófalók,
olvasók, nem olvasók, tesók, és nem tesók.
Ugyan már, nézzetek rám mást, ítél szemmel
- írva: olvastál kösz, ha nem is nagyon tetszett-,
ha azt mutatom, mi életetek: A Most. 
Csendem hangja sem néma, hisztis picsa.
Becsapós vagyok, megevett a frász, Ugyi? Na...
igazam van,-de Enyém ez(etek): írt vala-. 


(2013. április 28.)

Őrült reggel(em)


Reggel túl álmosan keltem fel,
kis órámra nézve kérdeztem:
már megint öt óra? Hogy lehet??
Agonizálva forgolódtam,
hason meg háton tajtékzottan,
magamba szitkozódtam. Aztán

elindultam a fürdő felé,
talpon csípett az időrelé
fájdalmas volt -mondtam: jöjj estém!-
de az dehogy érkezett, aludt;
akkor is, mikor vizem langy-volt,
s a szőr tőle hátamra fagyott.

Azt hittem már nem lehet rosszabb,
hogy betöröm én, e vad hajnalt,
de nem, egy hang csak fülön ragadt
így:-végeztél? mehetek én is?
mi vagyok én, te?! Speed-tézis?!
-egy''ingerlékeny barom voltam''-

Na de elmúlt, mindenki túlélt
ez személy is, tán elment sörért(?)
mit tudom én, végre est-köd ért!
Ásítok, mit bánjam hisztimet,
a kínlódásom már kicsike
Hála ég! Ágyam csal! Juhé! Éjt!


(2013. április 25)


A bulvárlapok, vagy tévék, rádiók, internet, bármi-legidétlenebb beharangozócímére írj egy odavágó versikét, (fontos, hogy a cím valóban megjelent legyen) aztán adj meg te is egy hasonlót.
papilaky:
"....ingerlékeny barom voltam...'' Best

Tükrömnek

(Pilinszky J.-Magamnak átírat)

Szívvel vállald fel magadat,
én úgyis értem lelked,
nyugton ébredezz hajnalodra,
temesd éjbe, mid nem kell.

Feszíts annak árnyékára,
ha megérint bőrödön,
igen, értelek és szeretlek,
régen éltetett öröm.

Mégis élj, mint egy apáca,
oly hittel, feláldozva
világi kacért, testi kéjt, nem
átkot szórva álnokra.

Aztán egyszer, ha nem várod,
egy magasztos ódába
illeszted be volt vágyaid,
eredeti formában:

ahol nem lesz veled senki
ahol jövő ölés lesz,
mélyre ragadt halnék-vággyal,
mit én látok, vagy mégsem.

(.2013. április 25.)

Létezve

(válasz "Totinak")

Ringató rímmel törted meg a hallgatást
érzem ahogy elmúlt szívemben a balgaság
fénytelen most-vérem szomorított téged
tekintetem tövis volt, s megszúrt, bár nem kérted.

Jó lenne, ha lét-hangom összedobogna:
vággyá, mi fülednek mámorosan szép-óda
min erőt-zuhog szó írna lelkednek kéjt
s mi fuvallat -homlokod cseppjén- ha éget fény

élvezhetnéd Én hűsöm valódi "van"ját
nem vonnád kétségbe létezésem igazát
Nézd! Vagyok! -még ha sikoltozom is néha-
s holnaptól már miattad sem lehetek léha.

(2013. április 26.)

Tudom
(Panka)


Mondhatnék százezer könnyű-szó vigaszt,
arcodra simíthatnék mosolyt -ránctalant- ;
szívedbe szórhatnék boldogságos tavaszt,
mi lelkedben nyugvó oldás, ha pirkad.
 
De nem teszem, hallom fájó sóhajod,
s a könnyeket, mik szemedben igaz tükrök;
minek színébe lóg a most kínzó függöny,
neked kell kivetni onnan bánatod.
 
Hidd, kivárom feldolgozott hangjaid,
s mában csengő "jól vagy"-od szív nevetését,
de felajánlom kereszted cipelését,
míg láthatárra érnek lesz-vágyaid.

(2013. április 26.)