sok-sok bukfenc, ez vár még rád.
közben benned fog égni, a remény.
változást látsz majd, még ezernyi órán,
de te a létben állsz, mert elkerül a halál.
- csak vár...csak vár -.

még ősz is sokszor nyarat rabol,
szelek kócolják a fák zöld haját.
de te tovább nézed, látod képeit,
s rímekbe szeded, az őket ölő tél kardját.
- ha fáj...ha fáj -.

a kérdések mindent túlélnek,
tavasz orgonáin is, új-színben.
harmatos reggelnek füstölő fényén
törik meg a érzelem, s győz a tudás vágyást.
- csak lásd, csak lásd -. 

(2013. május 7.)

lomhán kullog bennem minden pillanat.
lába alatt a lelkem, 'síktlan' talaj,
körülötte érzelmem, változékony idő,
előtte a gondolat se nem éppen dicső.
mert kővel sebezte talpon, ami volt,
s a jelen érzéke kezében kínt hord,
sehol az életkedv, és a barangolás vágy,
letörte a gyász, és a halált hozó sátán.
folyton lomha bennem minden pillanat.
elmém prüszköl, agyamra így hat: hagyd csak. 

(2013. májust 6.)

pontban éjfél. Anyák napja.
Anya. Hol vagy?
a csikk 'végégje' ujjbegyembe váj.
sehol. mert elment.

színes illat ébreszt tavaszt.
- májusi nap -,
de a fejem: jaj, nagyon-nagyon fáj.
már megint sírok.

tavaly más volt. anyukám élt.
megöleltem.
idén,csak a sírjánál mondhatom:
Anyu! Szeretlek!

 

(2013. május 5.)

Hangosan írva 

(hogy halljátok) 

Kérlek titeket, adjatok erőt,
kötelet vessetek ide mellém.
Fel akarok mászni. Oda, vissza..
-ahonnan leestem- boldogságba.
Kérlek valaki! Melegíts már meg.
Nem nevetek, látod, mint reszketek.
Nyirkos itt lent, és minden oly piszok.
Talpam alatt dünnyögő patkányok
rágnak sarat. Kire számíthatok?
Segítség! Húzzatok! Ezt nem bírom!!

(2013. április 29.)

Viszlát Vihar


Ha elcsitul a vihar talán visszatérek,
űz ez a forrongás, ez a füstölgő 'óbég',
mert fegyvertelennek, alig ha maradhatok,
ha pajzsomra fagyos nedvet szitál e szószél.
 
Aztán ha arcon vág -az ebből kélt 'tékoz-nedv'-
menekülnék, de sehol viskó fejem fölé,
csak rozsda, és jég borít bizsu acélomon,
alatta meg genny csúfít, s vérem bugyog köré.
 
Félelmetes érzelem egy szorított testnek,
ürest játszó színes tájon, létért csatázni,
hát nem is teszem, hisz nincs értelme, kicsi sem.
Majd lemegy a roham. De jó lesz visszatérni.

(2013. április 28.)