Kérdezlek..mert

Nem tudom, de
néha olyan jó, melletted ülni a porban,
meg tanakodni veled, életünk csúf koszán;
majd elmélkedni némán, együtt érző szóban,
és megsimogatni arcod gyűrött vonalát.
 
Nem tudom, hogy
az én jelenlétem, neked mennyire öröm,
s szavaim segítenek-e harcos lelkedben.
hogy jobb-e velem fetrengened, ha bánat mar,
vagy csak terhed vagyok, ki diktál; és hagyjalak.
 
Nem tudom, tán
ha közönnyel hagynám, halált célzó vágyadat,
s könnycseppjeid tűrném, hogy tengert rajzoljanak;
akkor jobb lenne melléd ülni, és nevetnél.
Dehogy! Hidd csak el! Sokkal mélyebbre kerülnél.


(2013. február 28.)