Születésed (Felvonásokban)

I.
Elképzeltelek, majd
angyali vonalad hirtelen ernyedten,
sírva zuhant meggyötört aurámba,
s az édeni fénnyel rajzolt szembogarad
tiszta tükre, gyönyörként hatott rám.
Bár kifogyhatatlannak hittem szenvedésem,
amint bőröd melegét magamén éreztem, elmúlt.

II.
Megkaptalak, és
fáradt hitem - hiszen sokszor nem szerettek-
több boldogságra lelt önzetlen lelkedben,
és csak is hozzád, és érted szólt imát,
amikor végtelen gyengédséggel átölelt.
Önöm azóta kifogyhatatlan akarattal kedved,
s ámennel óvja, a még fejlődő merszed.

III.
Feloldoztál, s bár
heges mélyem, gyógyulhat reménnyel
nézem nyugtató-csillogó lényed.
Édenként vöröslik minden perchatár,
mert viharvert, romos dombjait, Te színezed.
Kezemben anyai vénám árama most nyugodt, lágy...
Istenem, annyira imádsz! Veled sosem kín, ha fáj!

(2014. március 4. P.SM )