Utóírat

ne kérdezd hogy vagyok, többet nem mondom.
elmém megrogyott, hibába titkolom.
zavart, vagy forr, nem tudom. kellene?
űr, káosz, - igen - pont az van bennem.

ne sajnáld, jól vagyok, ennyit adhatok:
pár sajgón pökhendi rímmel írt karcot.
Krisztus meghalt már, meg ki éltetett.
nem akarom tudni a miérteket.

inkább saját keresztútra indulok,
min Veronika, s anyám sem néz - tudom -.
keresztemet, csak az egom viszi.
Pilátus se vét, értelme kicsi.

eltűnök. az leszek mi eddig: senki.
lehetne rám ezután emlékezni?
búcsú tőled kék hitem, Istenem!
üdv Sátán! neked adom életem! 

(2013. május 14.)