Úgy gondolom

sok-sok bukfenc, ez vár még rád.
közben benned fog égni, a remény.
változást látsz majd, még ezernyi órán,
de te a létben állsz, mert elkerül a halál.
- csak vár...csak vár -.

még ősz is sokszor nyarat rabol,
szelek kócolják a fák zöld haját.
de te tovább nézed, látod képeit,
s rímekbe szeded, az őket ölő tél kardját.
- ha fáj...ha fáj -.

a kérdések mindent túlélnek,
tavasz orgonáin is, új-színben.
harmatos reggelnek füstölő fényén
törik meg a érzelem, s győz a tudás vágyást.
- csak lásd, csak lásd -. 

(2013. május 7.)