Őszcsalogató
2014.03.10 12:23
Te orrot csíp illatban bűzölgő ősz
hajnalkor depresszív szemnek furcs' ábránd
repkényszín bíborod nyarat fojt, kátrány
nem volt jó máshol(?)... mar-füstös közönyöd.
Csontomban gőg-velőm lázong, és gőzöl
- pihenést hiányol szabadság ágyán - ,
köd-térben forrong, s könny tükrözi vágyát,
lomha sétáin rá csak rőt fa köszön.
Mégis boldog vagyok, hisz bókok adják
szeretek létem gyöngyös pillanatát...
ajkam csillog, élvezem, mert kéj nekem.
Hallod, várlak Te Isteni teremtmény;
ha nem hagy nyugodni, nógat késztetés
gyere, én hiszem, széppé lehetsz bennem.
(2013. szeptember 17.)