Mindennapom margójára
2013.06.18 09:48
Sokszor
látom az eget sírni.
kövér, millió cseppel.
s a nap végén kelni az estét,
a mindig-csillog földi pléden.
hallom a lett-éjjelt is,
ha horkantni mer éppen,
s a merész időt, mikor dühös
szívembe csen, egy lágy ütemet.
Mindig
várom a hajnal kezét
- selymes, szelíd puháját -.
nem fázok, csak sóhajjal merem
élvezni a nyugtat-tartását.
Minden pillanatom más,
de ha éj napközbent ér,
tehetetlen lelkem követi,
mert álmodva, és ébren is szép.
(2013. május 12.)