Körkörös lehetőség

egyenesen lépek a középről kifelé.
átmérő-jel rajzol szememnek"előrét";
látni kezdem hirtelen a furcsa határt:
körvonalat, benne ént, meg egy "élő-tér"-t.

szemem vak, de talpsarkon érzem a jó irányt.
mellém csapódik az eddig ismeretlen,.
mert ami fáj, meg ami minden, hátul hagytam.
már új látvány vonz, és kicsit sem ijeszt meg.

egy origóban rab az összes elme-érzék.
beszorítva. mert jobb úgy, mint térbe rakni.
pedig formája olyan apró - abból nézve -,
hát határig kell menni. nem leragadni. 

(2013. május 12.)