Estkép-Nekem

Estkép-Nekem
 

A nap vörös aranyban, gőggel alkonyul,
ölében a föld sötét fátyolba borul,
nem vígan ásítoznak a fák,
így fogadnak a torz éjszakák.
 
A hold szürke egy képet növeszt gyomrában,
félelem éled -mint csuklyás árny- bugyrában,
döbbenettől lesz ráncos arcom,
nem küzdök, lefekszek, és alszom. 
 
Álmom káprázata fájt-fáradva könnyes,
mélyében a tűnődés soha sem csöndes,
dühösen pörög képzeletem,
újraélve minden emlékem;
 
minek súlya sebekkel terheli lelkem,
meg fetreng-csapkodásban izzasztja testem,
így lesz elme-formám virág -min-,
A szirom beteg, kénsárga láng...
 

(2013. április 24.)
 
 
 

Írjunk verset, amelynek meg van adva az első és utolsó sora, amely lehet egy ismert költőtől vagy költőtárstól vett sor, vagy saját magunk által kitalált.
 
A NAP VÖRÖS ARANYBAN...Tóth Árpád

Első sora: A nap vörös aranyban, gőggel alkonyul,
Befejező sora: A szirom beteg, kénsárga láng...

(Feladat forrása: Poet.hu)