Tengerkék tekintet rabjává mint lettem:
éltemnek éjfeketés bástyái között,
hol ajkamon bíbor csak keserűt termelt,
s szélein szépiám matton élt... bút közölt;

Mert érzékeny érzékem pihenni vágyott,
- hajnalnak illékony rőt-díszes harmatán -
időtlen ingerem meg 'lelket ráz' álmot
kért, s azúrfényt képzelt, magánynak pamlagán.

Holt-fakó bőrömre habfehér-sminkport szórt
- s hajvégre selymet mahagóni balzsama -
Istennek irgalma, én örök Boldogom,
időben talált rám - vigasz akarattal -.


(2013. szeptember 9.)

Azt mondom Nem
nem kérek Elnézést
azt mondom Te
te adtál Kesergést

Azt mondom Ma
ma itt hagylak Végleg
azt mondom Én
én mától nem félek

Azt mondom Fáj
fáj testemnek lilám
azt mondom Majd
majd meggyógyít imám

Azt mondom Hagyd
hagyd gyermekünk szívét
azt mondom Torz
torz csak te vagy nem Én

Azt mondom Halld
halld világ sorsomat
azt mondom Van
van még ki tűr... Sokan.

Te lidércnek képzelt vaskezű gépezet
- Kaloda - költők, kékrím-vénáknak félelme
önként jöttem Én hozzád, "te hívtál" szóra...
akkor fogj satuba, vagy ostorozz jobbra.

Hova vonztál... Itt nem karcol kritika heget,
éles hangsúly sem szúr, s lesz egónak sebe;
'mazo' csábulásom lassan nagyon bánom;
hogy legyen, mondd: leszel, vagy nem... a hajcsárom...


( Radnó Geo - nak ajánlva...mert felnézek munkásságára...)

vágyszavamon túl
- egomon innen -
viaszos kéj - láng
kitin lesz... mert fáj.
"dinamit mód" vért
robbant elmémbe(n)
van-félelme(m)

Hamuszín holnap
sejtig férsz... bánlak..
de - most - döntöttem...

szeretem amikor übersájze egyedek

 magyarázzák idegen, s nagytudó jelleggel:
tűzet csiholni biztosan vizzel kell, mert jobb,
és különben is, mi az a fizika. merthogy,

ha valaki okos, s okosokat olvasgat,
lassanként önmaga szabályokat alkothat.
isteni színjáték. jaj, dehogy, csak kellemes,
egy kis tini, ki didis álomtól kényszeres.

bár alapból tudja már, mitől döglik a légy,
csak élete kezdeténél tapasztalva vél.
hát lehetne megvetni lobbanó jellemét?

áh..ugyan már, dehogy kell, hadd higgye: lehet én.  

(2013. július 17.)