kivarrom szóval bensőm
rímekkel díszítem széleit
szótagokkal dúsítom
- meg szivárvány gyönggyel -színeit

majd megvizsgálom szép-e
hogy jól ragyog-e, másnak vonzó..
igen, kivarrom bensőm
és ha kész lesz, ígérem szólok.

de tudod mit, te átkozott Sors
hagyom inkább, ahogy van
nem mindegy neked, milyen vagyok
most indulok, máshova 

(2013. június 6.)

a sarkon fagyott kutyahang
vonyítja a tegnap meleget
a madarak keresik
a bimbóenyves sarkokat
esőkép fenyeget durván
csak szürke rohangál a ház falán
a hőguta bolhája sehol
sem pattog az aszfalton
sétakor nem mutatnak
testtájat az izzadt foltok
a nyár mintha aludna
meglepett e június 

(2013. június 3.)

sehol, semmi sem tükrözi
vissza célom dallamban:
fuss, küzdj, tégy magadért.
alszik bennem minden
némán, egyedül vagyok
nem könyörgök holnapért 

(2013. június 3.)

felidézem. olyan döbbenetes volt,

hogy a láthatár vörös tábláján, a nap
sugár keze, különös képet rajzolt.
éles kontúrja csalta érzékemet.
furcsa volt, nyugton fedezte fel szemem.

láttam benne keresett boldogságomat.
mert, mintha egy darabját nekem adta
volna, helyet kért rémálmaim mellett.
szelíden tartott, élveztem, hogy meleg.

és csodás színén táncolni kezdett az éj.
üstökösei fényben forgatták, majd
villogó alja könnyeimet fogta;
megenyhült lelkem, akkor ezt gondolta:

Isten műve e gyönyör - Kicsim segíti -
sziporkázást pingálnak búskomorra.
mennynek színpadán is, csak értem fárad,
hogy öröm érjen, de bennem, a fájban.

vége. elment az eszem...de...valóság. (?)

(2013. május 30.)

ha kétkedve érdekelt értelmek
csak mérsékelt mértékek lehetnek
ha mindenhol buktatók bujkálnak
és monoton ártalmak ágálnak.

a szívekben félelmet fokozók
- a holnapon holnapot rabolók -
a gőgösen érzékeny érzéknek
az okokban reménynek regélnek

de nyugtalan loboghat lázadást
és égethet szándékra számadást
mert csodaszép szivárvány színtenger
csak pompává építhet életet. 

(2013. május 30.)