Harmatba fúlt szirmok
Sarokban térdeplő kisgyermek
Puha térdeibe vájó,
Morgó kukoricaszemek
Nyarat vicsorgó sárgája
Csillanó homlokom.
S létben lelt darálók
Mágikus szerkezetén őrölt
Büszke búzabogyók
Szálló porain áttetsző
Tengerkék szirom két szemem,
Melynek csorgó harmatját
Fecsegik igyekvőn az ajkak.
S e barázdás arc nyitott árkain
Vonuló, sós cseppek érzik csak
Az elejtett szavak
Fokhagymaillatán hömpölygő
Áhítat égő nádasba rekedt zamatát.
S ugyan,
Miért is csókolnál, te gagyogó kislány
Morzsoló kezeiből hulló, aprójószágnak
Szánt,
Sárga kukoricaszemet,
Harmatba fúlt szirmok, olcsó illatát legyezve!
(Forrás: Poet.hu)