Anyácskám hiányzol, zakatol bús szívem,
Istenem oldozd fel, hiteddel, "ént", kiben
testvéri szeretet, kietlen lélekben
folyton csak reszketeg, s kapottól dac't terjeszt.

Zsebének értéke vérének vör' színe,
elméje vél-mersze, ősei bír-dísze,
ajkaknak szomjára, rímei hevéből
mézest vagy keserűt, termelne reményből,

holnapok céljára, fejlődést, mindenből
alázat dicsből meg okuló derengből,
holnapnak álmodva, színesebb értelmet
köveknek mimózát, fényesebb kékeset...

ajándék csokrot, de tüskétlent, ibolyát:
min ez él: lépj tovább, védni fog sok barát;
könnyeid ereszd ki, ne titkold, nem szabad,
csak magad add, hiszen, ki mer s él, megmarad:

mindenben, egészen, csak azzal teremtett,
oltalmat, vad erőt, vagy gyengéd mersz-kedvet...
Ezt utat, járd tovább - Fáradsz, és(?) - lépj, közben
adj hálát, Magasnak, őszintén köszönd meg.

Anyácskám hiányzol, szeretném büszke légy,
Apácskám nem hagyom, kiölni szíved, és
jövőmben lelkemből, rajzolom egomat,
példázva, nemzetten, titeket, boldogan.



(...mindazoknak, akik hisznek bennem, és
mindazoknak, akiknek köszönhetem, hogy
ilyen vagyok: érző, érzékeny, értelmes,
költ-vénás ember..., mert akartak...mert élek....)

(2013. szeptember 23.)

társas kézkép
nehéz döntés.
kötött ajánlat,
végeredmény:
kapott - iga -
tapintása.

mondom szívvel
sokszor vágyom,
de az Isten
nem kezet nyújt,
azon hordoz.


(2013. szeptember 24.)

hajam szűzi tündérfürtjén
halt el múltam, s kócom tükrén
nem óvszelíd kéz simogat
hanem sors fésű karcolgat.
egom sem gyöngy, szürkéje köd
min büszkével kereskedő
sminkpor feszengve, nívón áll,
s vár... jobbnak lássák cimborák.

de nem. lényeget vallottam,
pimaszmód összeborzoltan
korom. e világ fodrászom,
örökké székén tanyázom.


(2013. szeptember 24.)

piszokmód lebecsülöd nem érdek lelked
egoddal óvnád célzott képzeted, pedig
lelkedben véred - örökséged - forr, kering
és létvillámok szúrnak csúfot testedre

hogy nyugtod, bosszú vággyá váljon, de elég.
te suta érdem, egérutad keresd meg
minek végén csillám-sárga szeretetre
lelsz. majd akkor és ott válsz arannyá, ne félj.

magadon segíts, hiszen Isteni részlet
vagy, 'éj ajkán csókol nap' titkolt gyermeke
mert hullámzó morajos szíved üteme
tiszta, hamist szűr,... szita. csodálom, érzem.


(2013. szeptember 26.)

Te orrot csíp illatban bűzölgő ősz
hajnalkor depresszív szemnek furcs' ábránd
repkényszín bíborod nyarat fojt, kátrány
nem volt jó máshol(?)... mar-füstös közönyöd.

Csontomban gőg-velőm lázong, és gőzöl
- pihenést hiányol szabadság ágyán - ,
köd-térben forrong, s könny tükrözi vágyát,
lomha sétáin rá csak rőt fa köszön.

Mégis boldog vagyok, hisz bókok adják
szeretek létem gyöngyös pillanatát...
ajkam csillog, élvezem, mert kéj nekem.

Hallod, várlak Te Isteni teremtmény;
ha nem hagy nyugodni, nógat késztetés
gyere, én hiszem, széppé lehetsz bennem.

(2013. szeptember 17.)