Jelen idő(m)

Anyácskám hiányzol, zakatol bús szívem,
Istenem oldozd fel, hiteddel, "ént", kiben
testvéri szeretet, kietlen lélekben
folyton csak reszketeg, s kapottól dac't terjeszt.

Zsebének értéke vérének vör' színe,
elméje vél-mersze, ősei bír-dísze,
ajkaknak szomjára, rímei hevéből
mézest vagy keserűt, termelne reményből,

holnapok céljára, fejlődést, mindenből
alázat dicsből meg okuló derengből,
holnapnak álmodva, színesebb értelmet
köveknek mimózát, fényesebb kékeset...

ajándék csokrot, de tüskétlent, ibolyát:
min ez él: lépj tovább, védni fog sok barát;
könnyeid ereszd ki, ne titkold, nem szabad,
csak magad add, hiszen, ki mer s él, megmarad:

mindenben, egészen, csak azzal teremtett,
oltalmat, vad erőt, vagy gyengéd mersz-kedvet...
Ezt utat, járd tovább - Fáradsz, és(?) - lépj, közben
adj hálát, Magasnak, őszintén köszönd meg.

Anyácskám hiányzol, szeretném büszke légy,
Apácskám nem hagyom, kiölni szíved, és
jövőmben lelkemből, rajzolom egomat,
példázva, nemzetten, titeket, boldogan.



(...mindazoknak, akik hisznek bennem, és
mindazoknak, akiknek köszönhetem, hogy
ilyen vagyok: érző, érzékeny, értelmes,
költ-vénás ember..., mert akartak...mert élek....)

(2013. szeptember 23.)