Olykor az Úr korán temet

Homlokom ráncai mögött álltok, tudom!
Vak szemgödrötök rám mered.
Ifjúságunk együtt baktatott az úton.
Olykor az Úr korán temet.

Felhő takarja a megifjodó holdat.
Árnyjáték száll a táj felett.
Nélkületek kezdődik már rég a holnap.
Olykor az Úr korán temet.

Sápadt arcotok fel-feltűnik az éjben,
S álmot rám simító kezek.
Valóság ez, talán, időben és térben...
Olykor az Úr korán temet.

Emlékeimbe sétálgattok ki és be.
Létetek egy régmúlt szelet.
Tudom, érzem, találkozunk még, nincs vége...
Olykor az Úr korán temet.

(Forrás: Poet.hu)