No-ego
Már nem vágyom gyermeteg álmokra:
belső szivárványom elfakult.
Forrón ölel nyírfaárnyék lombja,
távolba sápad, mi elavult.
Kertem kapuja tárva-nyitva áll:
beléphet rajta árnyék és fény.
S jöjjön arra ellenség vagy barát,
- Miért jöttél? - nem kérdezem én.
Lustán kúszó borostyánindákkal
takarom el pőre önmagam,
s ha elvadult hajtásokban látnak,
oltvánnyal nemesítenek majd.
(Forrás: Poet.hu)