Az álmokat tündérek küldik

Mennyi, mennyi édes pillanat,
szemlesütős bíbor alkonyat.
Fátyolszárnyú lebbenő ábránd,
megérkezik éjszaka vállán.

Csillagkoszorút fon a sötét,
játszik a partok ezüstöblén.
Kikötőben a fehér hajó,
veled összebújva volna jó.

Távolról halkan hegedű sír,
vállat ölelő puha kasmír.
A zeneszó sírva kér, eseng,
még sokáig a fülembe cseng.

Az Óceán kék cseppje permet,
élteti a lélegző Földet.
Azúrkék vizében Hold fürdik,
az álmokat tündérek küldik.

(Forrás: Poet.hu)